Mindenki pirosba bújtatott kedvence: az eper
Eper – lédús, piros, nyár illatú, ínycsiklandó. Vagyis mindenki kedvence.
Az eper azon kevés gyümölcsök közé tartozik, amely a nagyközönség szinte osztatlan és örökös figyelmét élvezi. A szakzsargon – a legtöbbek számára az örökös megtévesztés eszközével élve – csak szamócaként emlegeti ez a közkedvelt nyári gyümölcsöt, amely eredetileg Kelet-Ázsiából származik. Meglepő módon komolyabb termesztése egy francia mérnök perui utazásainak köszönhető a 18. század hajnalán. Az eper és a szamóca kifejezések közötti etimológiai, nyelvtani és fogalmi különbségek sajnos a mai napig nem száz százalékosan tisztázottak. Ezt a növényt egy meglehetősen apró, ámde annál erősebb gyökértörzsből számtalan kisebb, dús, kerek levelekkel és később virágokkal ellátott indázat koronázza.
Mivel kis hazánkban az eper a mai napig ritkaságszámba megy, vagyis a megfelelő szavakkal élve, magas minőségben viszonylag rövid ideig elérhető, ezért különösen meglepő lehet a tény, hogy remek alkalmazkodóképessége okán meglehetősen nagy földrajzi kiterjedésben termesztik. A világ leghíresebb eper termesztő vidékének a mexikói Guanajutaho államban található Irapuatót tartják. Mivel meglehetősen igénytelen növény, szinte bárhol termeszthető, azonban a megfelelő csapadékmennyiség biztosítása a minőség jegyében elengedhetetlen. Magyarországon a legnagyobb terméshozamot produkáló területek közé tartozik Dabas, Lajosmizse, a Szentendrei-sziget, illetve az ország keleti része: Heves megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Emellett Győr környékén is szép termőterületekre bukkanhatunk. Magyarország leghíresebb eper termesztő vidéke Csököly környéke, Somogy megyében – itt az epertermesztés ősidőkre visszanyúló hagyományokkal rendelkezik, a mai napig minden évben eper- illetve pálinkafesztivált rendeznek.
A magyarországi fajtakínálat a fenti tények fényében okozhat némi meglepetést a számunkra: a hazai felhozatal főként külföldi típusokból áll. A holland fajták különösen nagy sikereket értek el. Az elmúlt évtizedekig a Senga Sengana, valamint a Gorella fajtákat termesztették a legtöbbet hazánkban. A fehér epernek is nevezett pineberry üdítő újdonságnak számít a piacon.
Az eper felhasználásnak módozatai végeláthatatlanok: bármikor az egészséges étrend alappillérét képezheti. Rendkívül gazdag antioxidánsokban, és emellett első rangú C-vitamin forrás, így immunerősítőnek is páratlan, valamint kedvező hatással bír a szív- és érrendszeri megbetegedések terén is. Mindemellett a diétázók körében sem ok nélkül népszerű: bébispenóttal, grapefruittal, kecskesajttal bármikor ízletes fogást varázsolhatunk belőle. Vegyük elő a konyhában porosodó turmixgépünket, és dobáljunk bele pár szem alaposan megmosott, érett epret. Adjunk hozzá egy fél darab banánt, egy kevés natúr joghurtot, mézet vagy más édesítőt, turmixoljuk össze és már kész is a legújabb reggeli fogás, amelyet a család minden tagja egyaránt imádni fog. Amennyiben emelni szeretnénk a tétet, úgy tálalhatjuk egy kevés granolával, zabpehellyel vagy müzlivel meghintve. Az epret évszázadok óta az egyik legjelentősebb afrodiziákumként tartják számon: vágykeltő hatása vitathatatlan. Az eper desszert gyanánt is tökéletes választás lehet: egy gombóc ínycsiklandó vanília fagylalttal és krémes tejszínhabbal párosítva, vagy egy kellemes savanykás túrótorta dekorációjaként sem utolsóként kullog a sorban. Egy szó mint száz, a lédús eper felszolgálásával bármelyik családtagunknak, barátunknak vagy ismerősünknek kedveskedhetünk egy balzsamos nyári estén.