Kalapos, pettyes, nyurga vagy lapos: a gomba
Gyerekkori meséink, óvodai jelek kiemelt szereplője, a kalapos gomba felnőtt korunkra egészen új köntösben ünnepli visszatérését. Ekkoriban már gyakrabban és többnyire szívesebben találkozunk vele a tányérunkon, mint a vázlatfüzetünkben. Érdekességszámba megy, hogy rendszertanilag a gomba teljesen különálló csoportot képez, felépítésében és testszerveződésében ugyanis majdnem minden szempontból eltér a növényekétől, így nem sorolhatjuk ebbe a […]
Gyerekkori meséink, óvodai jelek kiemelt szereplője, a kalapos gomba felnőtt korunkra egészen új köntösben ünnepli visszatérését. Ekkoriban már gyakrabban és többnyire szívesebben találkozunk vele a tányérunkon, mint a vázlatfüzetünkben.
Érdekességszámba megy, hogy rendszertanilag a gomba teljesen különálló csoportot képez, felépítésében és testszerveződésében ugyanis majdnem minden szempontból eltér a növényekétől, így nem sorolhatjuk ebbe a kategóriába. A gombák országának jelenleg 100.000 faja ismeretes, ugyanakkor feltehetőleg több mint másfél millió variánsra is rúghat az ismeretlen egyedek száma. Nagyon fontos különbséget tennünk az emberi fogyasztásra alkalmas és alkalmatlan gombák között, ez utóbbiak ugyanis súlyos mérgezéshez vezethetnek. Így, amennyiben vadon élő gombát szedtünk például az erdei utunk során, fogyasztás, főzés előtt mindenképpen vizsgáltassuk meg azt egy szakemberrel.
Az ehető gombákat legtöbb esetben – rendszertanilag helytelenül – a zöldségek összefoglaló kategóriájába sorolják. Fehérjetartalmuk rendkívül magas, emellett gazdagok vitaminokban, ásványi anyagokban és zamatanyagokban. A leggyakrabban előforduló ehető gombafajok a császárgomba, csiperke, tuskógomba, erdei csiperke, fodros káposztagomba, francia szarvasgomba, vargányagomba, nagy őzlábgomba, laskagomba, rókagomba, óriás pöfeteg, kucsmagomba, valamint a szegfűgomba. A szakácskönyvek oldalain és az online recepttárakban ma már bármelyik típushoz profilra szabott recepteket találhatunk, ki-ki kedvére valót. A gomba különösen magas, állati fehérjéhez hasonló fehérjetartalma miatt rendkívül jó diétás alapként szolgálhat, mindemellett nem állati eredetű fehérjeforrásnak is kiváló.
Miután hazavittük a bevizsgált vagy megbízható helyről vásárolt gombánkat, érdemes betartanunk néhány tisztítási és előkészítési alapszabályt. A gombát semmiképp se áztassuk, hanem folyó vízben mossuk át és csepegtessük le. A szeletelést a gomba típusának megfelelően hosszában vagy keresztben alkalmazzuk. Kizárólag olyan edényben főzzük, amely sérülésmentes: semmiképp se használjunk törött zománcú főzőedényt, mert vassal érintkezve a gomba könnyedén megfeketedhet, és kellemetlen, égett ízjegyeket vehet át. Miközben főzzük, semmiképp se fedjük le, mert a legtöbb gomba sok vizet ereszt önmagától is. Egy magas minőségű gomba nem igényel sok fűszerezést, maximum egy kis sót és borsot használjuk készítésekor.
A gombafogyasztás az emberi szervezetre is jótékony hatással lehet. Mivel rendkívül magas fehérjetartalommal rendelkezik, remek diétás alapanyag. Mindemellett a kalapos gombákban felfedezett hatóanyagok a gyógyászatban is jelentősek: segítenek megelőzni a magas vérnyomást és koleszterinszintet, valamint az AIDS gyógyításában vagy megelőzésében is hoztak átütő sikereket. Többek között a késői laskagomba segít megelőzni a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulását, valamint a népi gyógyászatban is régóta használt. A pecsétviaszgomba például májvédő hatással rendelkezik, a gyapjas tintagombát pedig sikerrel használták fel a cukorbetegség kezelése során. Az óriás pöfeteg hatóanyagait régóta vetik be a daganatos megbetegedések elleni küzdelmek során, hiszen immunerősítő hatással rendelkezik. Egy szó, mint száz: mindenképpen érdemes megfelelő mennyiségű és minőségű gombát fogyasztanunk elsősorban az egészségünk, másodsorban az ízlelőbimbóink érdekében.
