Frissen az édenkertből

Az alma ma is ugyanaz a csábító gyümölcs, mint Ádám és Éva idején volt. Fajtáinak sokszínűsége, ropogós frissessége és édes-savanyú íze a konyhában is nélkülözhetetlen alapanyaggá teszi.

A több mint húszezer napjainkban is ismert almafajta gyökerei Délnyugat-Kína hegységeibe nyúlnak vissza. A gyümölcsöt ma már valamennyi földrészen termesztik, hogy kielégítsék a világszerte hatalmas keresletet, de a legtöbb alma jelenleg is Kínában terem. Jelentős almatermelő országok még az Egyesült Államok, Lengyelország, Franciaország, Törökország, Olaszország és Oroszország is.

Évente mintegy 60 millió tonnányi almát szüretelnek világszerte. Fajtáit két alapvető csoportra lehet osztani: desszertalmákra és főzőalmákra. A desszertalmákat nyersen érdemes fogyasztani, a főzőalmák viszont gyakran túl savanyúak ehhez, ezért célszerűbb édességek, sütemények formájában feldolgozni őket – e gyümölcsök ízvilága főzés vagy sütés közben teljesedik ki. Vannak azonban olyan fajták is  ̶  például az Jonagold  ̶ , amelyek nyersen is és főzve is egyformán élvezhetők.

Az alma a népszerűségét az édes és a savanyú íz kiegyensúlyozott arányának köszönheti. Ez az arány pedig függ az alma fajtájától, a szedés időpontjától és a tárolás módjától is. Az alma érdemeit növeli, hogy gazdag vitaminokban, nyomelemekben, ásványokban és rostokban. Ma is igaz a régi mondás: „naponta egy alma az orvost távol tartja”. A frissen szedett, tápanyagtól duzzadó almák jót tesznek többek között a gyomornak, a bőrnek, az immunrendszernek, de még az izmoknak is. Mindeközben még finomak is, pedig 85 százalékban vízből állnak.

Az a közös az összes almafajtában, hogy utóérő gyümölcsök, vagyis a szedés után is tovább érnek, és csak egy bizonyos idő elteltével teljesedik ki az ízük. A fajtától függően ez napokba, hetekbe vagy akár hónapokba is telhet. Megkülönböztetünk nyári, őszi és téli almákat attól függően, hogy melyik évszakban válnak éretté. Ennek köszönhetően – és annak is, hogy ez a világ legszélesebb körben termesztett gyümölcse – a kereskedők egész évben friss almát tudnak árusítani. A korszerű raktárak optimális, hűvös és nyirkos levegőt biztosítanak, így pontosan szabályozható az érési folyamat. Az alma tehát mindig a legjobb formájában kerülhet a boltokba.

Az emberiség több mint négyezer éve ismeri az almát, amely egyébként számos kultúra korai mítoszainak a főszereplője is. Arra azonban 2010-ig kellett várni, hogy egy olasz–amerikai kutatócsoport megfejtse a növény genetikai kódját, egész pontosan az igen elterjedt Golden delicious fajtáét. A tudósok ma azon dolgoznak, hogy ennek az információnak a birtokában különösen strapabíró és ízletes fajtákat nemesítsenek. A fő cél, hogy a növény ellenállóbb legyen a betegségekkel, a kártevőkkel és a szélsőséges időjárással szemben.

TOP 5: Ismert és népszerű almafajták

Golden Delicious

Ropogós desszertalma, a világ legismertebb fajtája. Sárga színű, kellemes ízű és lédús gyümölcs, amelyet sokféleképpen dolgozhatunk fel, például vajon megsütve kiválóan illik bármilyen fehér húsú szárnyashoz.

Braeburn

Savanykás, határozott ízű, kemény húsú desszertalma Új-Zélandról. Feldolgozható nyersen, de lehet főzni és sütni is.

Granny Smith

Ragyogóan zöld héja éppúgy összetéveszthetetlenné teszi, mint kemény, lédús húsa. Eléggé savanykás, így jól illik a ropogós salátákba, valamint ételdíszítésre is alkalmas.
Érdekesség: a Granny Smith nemcsak a gasztronómiában lett világhírű ̶ ez az alma a Beatles által 1968-ban alapított Apple Records lemezkiadó logója.

Jonagold

Ezt a fajtát a Golden Delicious-ból és a Jonathan fajtákból nemesítették Amerikában. Húsa sárgásfehér, igen lédús, íze édes-savanykás, jellegzetesen fűszeres, egyesíti magában mindkét felmenője zamatanyagát.

Pink Lady

Lédús, enyhén savanykás, roppanós húsú és édes ízű alma, héja feszes, pink színű. Leginkább frissen fogyasztásra ajánljuk, de sütemények, desszertek, kompótok elkészítéséhez is használhatjuk.

Idared

Hosszú ideig tárolható, roppanós, ugyanakkor lédús almafajta. Kiválóan alkalmas desszertek, sütemények elkészítéséhez és egészben sütésre is.

Tudta?

Az alma a rózsafélék családjának tagja, és páratlan fajtagazdagsága látványosan eltérő méretű gyümölcsöket produkál. Némelyik alig nagyobb a cseresznyénél, mások túltesznek a grapefruiton is.

Gyümölcsös lendület

A gasztronómia rengeteg almából készült különlegességet ismer. Igazi nemzetközi klasszikus az almás pite (angol vagy amerikai módra), az osztrák almás rétes vaníliasodóval, valamint a tarte tatin, a fordított, karamellizált cukorral bevont francia almatorta. Az alma a pikáns receptekben is jól használható, különösen, ha határozott ízű alapanyagokkal, például hagymával, tormával vagy akár kecskesajttal párosítjuk. Az almakompót és a sült almaszelet kiváló köret baromfi és szarvashús mellé. A mártásokat is kellemesen gyümölcsössé teszi, ha almát keverünk hozzájuk.
A franciaországi Normandia híres az almájából készült ételkülönlegességeiről. Ezen a vidéken a szaftos sertésszeleteket almával és hagymával sütik, Calvados almapárlattal flambírozzák, és karamellizált almával tálalják.

Szokatlan ötletek almára

Ismerjük meg új oldaláról ezt a ropogós gyümölcsöt! Íme, néhány példa:

Almachips

Nagymamáink egykor fonalra fűzték és megszárították a vékonyra szeletelt almát. Unokáik inkább beteszik egy 60°C-ra melegített sütőbe, és ropogós almachipset készítenek belőle. Sok helyütt egészséges nassolnivalóként szolgálják fel chutney-val.

Almás krumplipüré

Sok országban felismerték, hogy az alma és a burgonya keverékéből készült püré kiválóan illik a sertéssülthöz.

Savanyú káposzta almával

Az alma édessége tökéletesen kiegészíti és ellensúlyozza a káposzta savanyúságát. Az almalé kellemesen gyümölcsös csemegévé varázsolja a káposztát, amely így remekül illik többek között a párolt halhoz.

Tea

A gondosan megmosott és kiszárított almahéjból nagyszerű gyümölcsteát főzhetünk.

Almapuncs

Egy almából, citromléből, alma ginből, gyömbérsörből és pezsgőből készített őszi bólé hamar ünnepi hangulatba hozza a vendégsereget.

Gálicz István tippje: A receptekben megadott súlyok a már előkészített gyümölcsre vonatkoznak, ezért mindig hámozás és magozás után mérjük le, hogy megfelelő legyen a gyümölcs és a cukor aránya.