Az azték csoda: a paradicsom
Érdekességek a paradicsomról, sokak kedvenc zöldségéről, ami valójában gyümölcs.
A paradicsom gyakorlatilag minden valamirevaló konyha egyik alapvető kelléke. Beszélhetünk szendvicsről, reggeliről, mártásokról, szószokról, köretekről vagy bármilyen fogásról, ritkaságszámba megy, ha időről-időre nem futunk bele a paradicsom valamilyen felhasználási módjába.
A paradicsom eredetileg Dél- és Közép-Amerikában őshonos kúszónövény. Amerikából valószínűleg a 16-17. század során terjedt el Európában, majd a világ további részeire is portugál- és olasz közvetítés útján jutott el. A paradicsom elnevezés Magyarországon a paradicsomalma kifejezésből rövidült, míg a növény almához hasonlító elnevezését az olasz pomodoro vagyis aranyalma kifejezés napjainkig őrzi. A legtöbb latin és germán nyelvben ma is használatos tomate elnevezés pedig az azték xitomatl kifejezésből származik. Meglepő módon a paradicsomot eredetileg dísznövényként termesztették, majd szerepe az idők folyamán egyre jelentősebb lett az ételkészítés területén is. Magyarországon elsőként Budapesten és környékén lett jelentős a paradicsomtermesztés a 19. század utolsó évtizedeiben. Ekkoriban kisebb kertekben, gazdagságokban termesztették, mára azonban a nagyüzemi gyártás vette át ezt a szerepkört: kis hazánkban manapság Mogyoród, Fót, Dunakeszi, Kecskemét és Hatvan vonzáskörzete számít az elsődleges paradicsomtermesztő vidékeknek.
A paradicsomot, ezt a fantasztikus élelmiszert – amit a legtöbben zöldségként tartanak számon, pedig valójában gyümölcs – rengeteg típusú felhasználásra nevelgetik akár nyers, akár konzervált vagy aszalt formátumú fogyasztásról beszélünk. A legtöbb esetben a paradicsomot kissé éretlen állapotban szüretelik, hogy az utóérés meghozhassa a megfelelő és kívánt hatást. Mivel meglehetősen kényes növényről beszélünk, nagyon fontos számára az ideális közeg és körülmények biztosítása és a kellő mennyiségű szerves anyag bevitel: legjobban 18 és 23 Celsius fok között érik, ez alatt vagy fölött nagy károkat okozhatunk. A paradicsom színe a szivárvány skálájához hasonlít: a citromsárgától egészen a sötétbordóig, már-már feketés-barnás árnyalatig minden tónussal találkozhatunk a boltok polcain. A termesztett fajták típusai között forma szerint különböztetünk meg kisebb-nagyobb kategóriákat: a bogyótermék alakzata szerint ismerünk gömb, lapított, megnyúlt, és szögletes alakúakat. Emellett méret alapján is csoportosíthatjuk őket cherry, koktél, közepes és nagy méretű típusokba.
A paradicsomot egyaránt használhatjuk ételként, gyógynövényként vagy lakásban elhelyezett dísznövényként is. Az étkezésben való felhasználási módozatainak felsorolásával valószínűleg senkit nem tudunk meglepni: többek között klasszikus bolognai szósz alapjaként, pizzafeltétként, saláta-hozzávalóként, levesként elkészítve is találkozhatunk vele. Jótékony hatásai gyógynövényként sem elhanyagolhatók: rendkívül magas C-vitamin tartalommal rendelkezik, mindemellett A és B-vitamin, valamint béta-karotin tartalma is kiugró. A népi gyógyászatban gyulladáscsökkentő hatást tulajdonítanak neki, valamint a benne található likopin segít bizonyos daganatos megbetegedések kialakulásának megelőzésében. Amennyiben dísznövényként szeretnénk felhasználni, úgy a már korábban is említett körülmények biztosításának szenteljük különösen nagy figyelmet – ha sikerül minden ponton jól teljesítenünk, úgy otthoni keretek között nem kizárólag szép, hanem finom koktélparadicsom palántákat is nevelhetünk.
