Elkészítési idő:  1 óra + 2 óra pihentetés

Ha húsvét, akkor ünnepi kalács, ha kalács, akkor minden évben számos dilemma. Sós vagy édes? Szép vagy finom? Hagyományos vagy újragondolt? Nem lehetne esetleg mindenből egy kicsi? Mindig mondogatom, hogy eseményre kísérletezgetni kockázatos, jobb, ha olyankor az ember tutira megy, így bár szeretem az új ételeket, a főpróbát ez esetben mégsem húsvétkor tartom, hanem pár nappal előtte, a szokásos, éves, „csakcsajos” tojásfestő bulin. Ha ott átcsúszik az ügyeletes kelt tészta a vizsgán, mehet az ünnepi asztalra „élesben”.

Ami pedig a tojásfestő bulit illeti, mielőtt valami vénkisasszonyos kézműveskedést képzelnél magad elé, gyorsan elárulom, a festés igazából csak szánalmas kifogás arra, hogy az apropóján már reggel 10 előtt nekiállhassunk pezsgőzni. A forgatókönyv minden évben ugyan az. Megérkezünk. Gyors köszönés, aztán megnézzük, az idén „mi a kaja”, azaz ki mit hozott. Nyílik az első palack pezsgő. Megbeszéljük, hogy tojást festeni hülyeség, inkább csak igyunk. Nyílik a második palack pezsgő. Közben azért csipegetünk is, mert enni ugye kell. Hagyjuk azt a festést, minek, a locsolás barbár szokás, meg különben is. Van még pezsgő?!- kérdezzük egyre hangosabban és vidámabban. Nyílik a harmadik üveg is, és mire az elfogy, már mindenki úgy felbátorodik, hogy mégis csak a kezébe fogja azt az ecsetet és elkezdődik a pingálás. Gondolhatod, mi van ott addigra, így az eredményről inkább nem is ejtenék szót, de végül is ez a buli arról szól, mint az összes többi, hogy jól érezzük magunkat. Ahogy azt már említettem, általában én vagyok a kelttészta-felelős. Az összképhez pedig az is hozzátartozik, hogy Jucinak, a mindenkori házigazdának péksége van, így nem árt kitennem magamért, nehogy szó érje a Házisáfrány házának elejét. Kicsit tehát szoktam izgulni, de szerencsére még soha nem maradtam szégyenben.

Az idei festegetés március közepére esett és miután már nagyon elegem volt a téli szürkeségből, édesre, színesre és vidámra vágytam, innen jött ennek a lenyűgözően gyönyörű málnás koszorúnak az ötlete.

Mindig mondom, hogy kelt tésztát csinálni maga a csoda. Nézni, ahogy az élesztőgombák dolgoznak, hétköznapi alkímia. Van, aki fél tőle, de hidd el, ha betartod azt a pár szabályt, csodás lesz a kalácsod és soha többé nem akarsz majd bolti vackot venni!

Nu, és akkor a recept. A pici maceráért bőven kárpótol majd a végeredmény.