Amerika kedvence: a pulyka
A következő sorokban az amerikaiak tradícionális hálaadási vacsoráinak sztárja, a pulyka kerül nagyon részletes bemutatásra.
A pulyka a tyúkalakúak rendjébe, azon belül is a fácánfélék családjába tartozó nem. Sokéves kutatások bebizonyították, hogy csak és kizárólag az amerikai kontinens területén találtak a vadpulyka eredetére utaló nyomokat, így bátran kijelenthetjük, hogy a pulyka Észak-Amerikában őshonos állat. Ezen belül is a mexikói völgyektől egészen a kanadai tóvidékig hosszában, valamint a Sziklás-hegységtől az Atlanti-óceánig terjedő területet is meghódította ez a madárfaj. Az észak-amerikai vadpulyka háziasított változata a házi pulyka, melynek rengeteg alfaja alakult ki, sőt mi több, vadon élő társaikkal történő keresztezésükből további számos fajta jött létre az idők során. Említhetjük itt többek között a mexikói, kelet-amerikai, floridai, Moore-féle, vagy akár a Rio Grandei pulykát, de akár szemezgethetünk a még izgalmasabb példányok közül is: a virginiai hópulyka, akárcsak az Empire White elnevezésű angolszász nemesített fajta is létező családtagok. Háziasításának történetét a mexikói indiánokhoz kötik, míg Európa területére feltehetőleg a spanyol hódítók hozták el ezt a madarat. Magyarországra valószínűleg török közbenjárással jutott el. Ezen a fajon belül is léteznek olyan példányok, amelyek alapvetően az árutermelés és a kereskedelem szempontjából játszottak fontos szerepet. Ilyen volt például a bronzpulyka vagy a rézpulyka, amelyeket ma már inkább gyönyörködés okán szaporítanak, mivel immár a védett állatok csapatát erősítik.
Nyilván senkit nem ér a meglepetés erejével, ha azt mondjuk, hogy a pulyka egy alapvetően nagy testtömegű, termetes madár, igen erőteljes testfelépítéssel. A háziasítás során a mellrésze egyre szélesebbé, míg termete inkább robosztussá vált. A vad- és a háziasított példányok között csupán az a különbség, hogy a felhasználás mivoltjából fakadóan a vadpulyka sokkal karcsúbb testalkattal rendelkezik.
A pulykához köthető legelterjedtebb hagyománykör egészen biztosan Amerikában honosodott meg a Hálaadás ünnepéhez kapcsolódóan. A történet szerint a 17. század elején Amerikába érkező telepesek első komoly vadászzsákmánya a pulyka volt, így az ünnepi asztalra főfogás gyanánt már évszázadokkal ezelőtt is a sült pulyka került. Az Egyesült Államokban a Hálaadás az egyik legjelentősebb ünnepnek számít, így a házi pulyka ünnepi státusza elvitathatatlan. Mindemellett ma is élő tradíció, hogy Hálaadáskor két pulyka úgynevezett „elnöki kegyelemben” részesül, vagyis megmenekül a rá váró veszedelmektől. Ezt elsőként J. F. Kennedy vezette be az 1960-as években, de a sor azóta is megszakítás nélküli. A Hálaadás az USA-ban a karácsonyi szezon kezdetét is jelzi, mivel november negyedik csütörtökén tartják a köznyelvben csak „Turkey Day” avagy „T-Day”-ként emlegetett pulykanapot – ezen a napon a Hálaadás-napi vacsora főfogásaként egészben sült pulyka kerül az asztalokra sok-sok ízletes körettel és desszerttel egyetemben: áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, édesburgonya, majd ínycsiklandozó sütőtökös pite. Receptekért kattintson IDE!
A pulyka könnyen és sokféleképpen elkészíthető fogás akár hétköznapi, akár ünnepi asztalról beszélünk: készíthetünk fokhagymás pulykaszárnyakat, gesztenyével töltött pulykaroládot, kijevi fűszervajas pulykamellet, határ a csillagos ég. Akárcsak Amerikában, úgy kis hazánkban is széles skálán elérhetőek azok a fent említett alapanyagok, köretnek való finomságok, amelyek igazán izgalmassá tehetnek egy vasárnap, családi vagy baráti körben töltött ünnepi pulykavacsorát.