Főtt marhahús – a legomlósabb hús titka

A híres tafelspitz Ausztriából indulva hódította meg a világ étlapjait, de a főtt húsnak – leggyakrabban a marhának – más országokban is nagy hagyománya van. Nem véletlenül: a zöldségekkel és fűszerekkel együtt főtt húsok páratlanul omlósak és szaftosak, és még kivételesen finom húslevest is kapunk melléjük.

A klasszikus tafelspitz (vagy tányérhús), amely Ferenc József osztrák császár és magyar király kedvenc fogása volt, a marha combja és farka közötti hegyes, csaknem háromszögű részéből, a fartőből készül. Rendkívül sovány húsról van szó, de a tetején végighúzódik egy vékony zsírréteg. Ezt mindenképp érdemes rajta hagyni a főzéshez, mivel bent tartja a nedveket, így szaftosabb lesz a végeredmény. Ha nem akarjuk így felszolgálni, elég a tálalás előtt levágni.

Természetesen a marha más részeit is igénybe vehetjük. Az osztrák konyha ezek közül különösen sokféle alapanyagot használ fel. A ma már egyre kevésbé elterjedt bécsi bontási technika ugyanis kisebb részekre darabolja az állatot, mint a más országokban alkalmazott módszerek. Különösen népszerű a szegy, de ha valakinek arra fáj a foga, természetesen az értékes bélszínt is felhasználhatja főzésre. Ha nem ragaszkodunk ilyen drága húshoz, a farok és a lapocka is tökéletesen megteszi. Mivel régebben nemcsak a legjobb húsokat használták fel a konyhában, hanem az állat minden részéből készítettek valamit, a hagyományos receptekben a nyelvből és a fej kevésbé értékes részeiből is találunk fogásokat.

Hagyomány vagy újítás? Mindenhogy finom!

Bármilyen húst is veszünk, az elkészítésük módja nem sokban tér el egymástól, csupán a főzési idő változik a hús méretének és vastagságának függvényében. Az ökölszabály az, hogy kilónként egy órát kell rászánni a főzésre. Ha bizonytalan, nyugodtan vágjon le egy kis darabot a főtt húsból, és ellenőrizze, jó-e már. A klasszikus tafelspitzet gyökérzöldségekkel (sárga- és fehérrépával, zellerrel, karórépával), vöröshagymával, póréhagymával és zöldfűszerekkel (petrezselyemmel, kakukkfűvel, lestyánnal) együtt főzzük meg lassú tűzön.

Ha intenzívebb ízt szeretnénk elérni, borjúcsontot is adhatunk hozzá. A főzés végére nemcsak kiváló főtt húst, hanem ízletes levet is kapunk, amit felszolgálhatunk levesnek a hús előtt, vagy eltehetünk későbbi felhasználásra, alaplének. A főtt hús hidegen is kiváló, nem csak melegen. Kis darabokra vágva remek levesbetét, és a kocsonyában is csodálatosan mutat.

TUDTA?

Használhat csirke- vagy bárányhúst is, a lehetőségek végtelenek. Bár a legnépszerűbb főtt húsok marhából készülnek, semmi akadálya, hogy más állatokat is megfőzzünk. A főtt csirkehús különösen jó, akárcsak a sertéslapocka és a sertéstarja, sőt a báránylapockát sem kell feltétlenül megsütni vagy pörköltet csinálni belőle, hogy finom legyen. Arról se feledkezzünk meg, hogy számos főtthús-recept alapja valamilyen füstölt vagy pácolt hús. Próbáljon ki minél többet!

Mindenki szereti, de senki sem ugyanúgy…

Alaposan megoszlanak a vélemények arról, hogy pontosan hogyan is kell húst főzni. A legtöbb vitát a következő kérdések váltják ki:

A húst a hideg vízbe tegyük, és így forraljuk fel, vagy csak a már forró vízbe rakjuk bele?

A hús akkor lesz szaftosabb és ízletesebb, ha a már forró vízbe tesszük, a leve viszont gazdagabb, ha már a hideg vízben benne van a hús. Ha maga a főtt hús az elsődleges cél, tegyük forró vízbe.

Előre sózzuk meg a vizet, amiben a húst főzzük, vagy az elkészült levest sózzuk, miután a hús megfőtt?

A só az ozmózisnak nevezett kémiai jelenségen keresztül gondoskodik róla, hogy a hús nedvei és a főzőlé között ne legyen jelentős átáramlás. Vagyis ha az a cél, hogy az ízanyagok minél inkább a húsban maradjanak, sózzuk meg előre a vizet. Ha viszont elsősorban egy gazdag húslevest akarunk főzni, csak akkor sózzuk meg, ha a hús már megfőtt.

Milyen hőmérsékleten kell a húst főzni?

Míg az óvatosabbak 70 és 75°C között főzik a húst, mások éppen csak a forrás előtt álló vízre esküsznek. Bármelyik táborba tartozunk, a lényeg, hogy tartsuk 100°C alatt a vizet.

Le kell-e fölözni a víz tetején képződő habot vagy sem?

A legtöbben lefölözik, de vannak néhányan, akik inkább hagyják lassan lesüllyedni a fazék aljára, és utána leöntik róla a levet.

A klasszikus köret

Az osztrák taflspitzet a hússal együtt főtt krumplival és tormával tálalják. Utóbbi lehet egyszerű reszelt torma, de máshogy is feldolgozhatjuk, például szósz formájában, pástétomként a húslében áztatott fehér kenyérrel összedolgozva vagy pedig reszelt almával keverve. Az egész tormát hetekig tárolhatjuk, felvágás után azonban hamar kiszárad, ezért érdemes mindig csak annyit meghámozni, amennyit éppen fel akarunk dolgozni. Nagyon fontos, hogy a tormát sohase főzzük, még akkor sem, amikor mártást készítünk belőle, mert rendkívül keserű lesz az íze.

Nemzetközi kapcsolatok

Ausztria/Bajorország: se szeri, se száma a főtt marhahús nemzeti változatainak. Az osztrák és a bajor konyha a szegy hátuljából főtt húst kronfleisch néven ismeri, és a tafelspitzhez hasonlóan tormával tálalja.

Franciaország: a gyökérzöldségekkel főtt és kizárólag durva sóval fűszerezett főtt marhahúst a franciák bœuf gros selnek nevezik. Kifinomultabb változatát pedig, amely bélszínből készül, bœuf à la ficelle-nek. Nevét onnan kapta, hogy keresztben vagy hosszában betekerik konyhai zsineggel, és a két végére egy-egy csomót kötnek. Ezek segítségével lógatják a fazékba, hogy ne érjen le az aljára, miközben lassú tűzön megfőzik.

Olaszország: a bollito misto úgy készül, hogy marha-, sertés- és csirkehúst is tesznek a fazékba, és a régiótól függően különböző szószokkal tálalják.

Nagy-Britannia: a főtt marhahús hagyományos angol fogásnak számít, de az elmúlt években némileg csökkent a népszerűsége. Főként a marha olcsóbb részeiből készítik hagymával, köretként pedig burgonyával és sárgarépával tálalják.

Izrael: klasszikus, elsősorban ünnepi zsidó fogás a főtt marhaszegy zöldségekkel vagy édes-savanyú mártásokkal.

Venezuela: a marhahús óriási népszerűségnek örvend Dél-Amerikában. Venezuelában nemzeti étel a rizzsel, babbal és főzőbanánnal felszolgált főtt marhahús, a pabellón criollo.

Kína: itt puhára főzik a húst, és fokozatosan adják hozzá a póréhagymát, a bambuszrügyet, a különböző fűszereket, például gyömbért és csillagánizst, végül pedig a cukrot.