A kerek erdő mindennapi csodája: a vadhús
A vadhúsokról megfelelő körképet és összefoglalást adni ma igen nagy kihívás..
Az előző évtizedek fehérhús trendje rendkívül rossz hatással volt a vöröshúsok megítélését illetően, így a vadhús fogalma sok esetben a mai napig változatos fogadtatásban részesül. A vadhúsok minősége rendkívül sokszor jóval magasabb színvonalú, mint fehérhúsú társaiké, pusztán az állattartás milyenségének következtében: a vadon élő állatok változatos, természetes takarmányt fogyasztanak, sokat mozognak és az életkörülményeik is jóval fenntarthatóbbak.
A hiedelemmel ellentétben, a vadhús rendkívül egészséges tápanyag–forrás: általában több, mint nyolcvan százalék fehérje, és csupán húsz százalék zsírtartalommal rendelkezik, így a diétázók is bátran fogyaszthatnak vadhúsból készült fogásokat. Mivel az állatok természetes körülmények között élnek, húsuk mentes a mindennemű adalékanyagoktól, hormonoktól, antibiotikumoktól és más mesterséges anyagoktól, amelyek nem mondhatóak el tenyésztett társaikról. Mindemellett a vadhús ásványianyag tartalma is rendkívül magas.
A vadhús beszerzését tekintve nem könnyű és végképp nem olcsó, ugyanakkor a jól elkészített, ellenőrzött forrásból származó vadhús egészséges és mennyei fogás lehet a család számára. Az őszi-téli szezonban páratlan vadhús alapú ételeket készíthetünk szarvasból, őzből, vaddisznóból, vagy akár fácánhúsból is. A vadhús elkészítésének első és legjelentősebb lépése a pácolás – ezt többféleképpen is megtehetjük. Készíthetünk víz- vagy olaj alapú pácot különböző, a hús ízvilágának megfelelő fűszerezéssel: általánosságban a hagymafélék, borsok, petrezselyem, borókabogyó, rozmaring, kakukkfű, koriander vagy a mustár áll a legjobban ezeknek a fogásoknak. Készíthetünk ecetes- vagy úgynevezett hagyományos borpácot is zöldségekkel. Minél fiatalabb egy állat, annál hamarabb puhul meg a húsa.
A pácolás mellett rendkívül fontos a vadhús állagának, zsírosságának az előkészítése is. Mivel a vadhús alapvetően szárazabb, tömörebb húsfajta, ízesíthetjük szalonnával vagy más zsiradékkal is. A zsírban történő lassabb sütési módot nevezzük konfitálásnak. A vadhús egyes részei az állat fajtájának megfelelően kerülnek elkészítésre: szarvas- vagy őzhús esetében inkább a gerincet, a bordát és a combot szokás felhasználni, a fácánt pedig leginkább teljes egészében fogyasszuk. Ki ne hallott volna már a nagyi méltán híres fácánleves receptjéről?
A gondos előkészítés után a szépen megsütött vadhúst érdemes valamilyen édeskés szósszal, vagy lekvárral szervírozni: válasszunk bármilyen pirosbogyó alapú lekvárt, birs– vagy szilva chutneyt, készítsünk párolt gyümölcsöket a szezonnak megfelelő felhozatalból.
Vegyünk egy nagyobb sütőzacskót, aprítsunk fel almát, körtét, szilvát és birsalmát majd helyezzük őket együttesen a zacskóba. Szórjuk meg egy kevés őrölt fahéjjal, szerecsendióval és vágjunk bele egy kisebb darab vajat vagy margarint. Zárjuk be a zacskót és puhulásig süssük az ínycsiklandó köretet.
Az újítani vágyók a gyümölcs mellett gerslit vagy nudlit is készíthetnek a vadhús mellé, mindegyik remekül passzol hozzá. A sósabb ízvilág kedvelői remek pörkölteket készíthetnek vadhús felhasználásával: egy bográcsban készült vörösboros vaddisznó– vagy szarvaspörkölt egy kevés tésztával, kovászos uborkával és egy kanálnyi tejföllel koronázva mennyei fogás lesz bármelyik húsrajongó számára!