A vizek ezüstös királya: a lazac
A lazac napjaink egyik legtrendibb hala. Nem véletlen: finom és nagyon egészséges is!
A lazac a sugarasúszójúak osztályába tartozó halfajta. Főként Nyugat- és Észak-Európa partjainál és folyóiban találkozhatunk velük, de Oroszország sarkvidéki részeinél, és Kanada bizonyos szakaszai mentén is gyakran előfordulnak. Az első éveikben a folyami vizeket kedvelik, majd áttérnek a sós, tengeri vizekre. Ivarérett korukban ismét az édesvizeket részesítik előnyben, itt szeretnek ugyanis szaporodni. A lazac testalkatát tekintve nyúlánk, karcsú felépítéssel rendelkezik, amelyet arányaiban nagy farokúszó koronáz. Apró, ezüstszürke pikkelyekkel borított testén számtalan úszó helyezkedik el. A teljes egészében kifejlett lazacok ötven és százhúsz centiméter között mozognak, de kiemelkedő esetekben akár a százötven centiméteres hosszt is elérhetik. A legtestesebb példányt a norvégiai Tana folyóban ejtették el, amelynek súlya meghaladta a 36 kilogrammot. Ritkán akár 8-10 évig is elélhetnek. A lazac a tengerben élve rajokban mozog, és kisebb halakkal, folyami állatokkal, rovarokkal táplálkozik.
Az atlanti lazac mai napig töretlen népszerűsége sokat köszönhet az elmúlt évtizedek lelkes skandináv marketing törekvéseinek. Amellett, hogy rendkívül ízletes hússal rendelkezik, különösen egészséges is, és beszerzésére különösen nagy igény mutatkozik napjainkban is. Norvégiában nem egyszer mitológiai szerepet kap ez az ezüstös halfajta: Odin fia Loki – a cselszövés istene – egyszer lazac képében menekült el apja haragja elől, ám a kísérlet nem járt sikerrel: apja az utolsó percben a farkánál fogja rántotta vissza, innen ered a lazac farkának lapított mivolta.
A lazac rózsaszín húsa a hal- és tengeri herkentyűk kedvelőinek körében páratlan: ezt a különleges színt egy, a táplálkozás során elfogyasztott apró tengeri élőlények, rákok szervezetében található vegyületnek köszönheti – minél sötétebb a színe, annál jobb a minősége, ahogy a közvélemény hivatalos állásfoglalása tartja; a legjobb minőségű lazacfilének az alaszkai lazac húsát tartják. A lazac filéje, amellett, hogy látványos, szálkamentes és finom, rendkívül egészséges is: húsa rengeteg omega 3 zsírsavat tartalmaz, amely elengedhetetlen az agy és az idegrendszer megfelelő és kiegyensúlyozott működéséhez. Rendkívül magas ásványi anyag- és D-vitamin tartalommal rendelkezik, amely a téli, napfénymentes hónapok elengedhetetlen kiegészítője. Rengeteg káliumot, nátriumot, magnéziumot és cinket tartalmaz, amely csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát.
A lazac elkészítésének és fogyasztásának módozatai rendkívül változatosak: egy különleges, füstölt lazacos nigiri bármelyik japán asztal elengedhetetlen kelléke lehet. Amennyiben skandináv térségbe utazunk, úgy a lazacfilé gyakran citrommal koronázva, egészben, roston sütve kerülhet a tányérunkra. Fogyaszthatjuk kapros fűszervajjal, burgonyával, salátával, vagy akár tésztával is, tejszínes mártással. New York-ban járva úton-útfélen beleütközhetünk a híres lazacos-krémsajtos bagelbe, az amerikaiak közkedvelt reggeli fogásába – semmiképp se hagyjuk ki, ha arra járunk. Amennyiben olaszos ízvilágban gondolkodunk, úgy készítsünk mellé hagyományos házi krumpligombócot, másnéven gnocchit. Felső kategóriás éttermek étlapjának hasábjain gyakran találkozhatunk a „lazac carpaccio” kifejezéssel, amely hajszálvékonyra szeletelt nyers- vagy füstölt lazaccsíkok felhasználásával készül. Amennyiben kerti partira, vagy más otthonunkban rendezett összejövetelre készülünk, úgy különösen nagy sikert arathatunk egy adag mascarponés-kapribogyós lazackrémmel, amelyet friss, ropogós bagettel tálalhatunk.