Veres István: „Mind azért megyünk a Bocuse d’Or döntőjébe, hogy nyerjünk!
István Erdélyben, Kézdivásárhelyen született. A vendéglátásban nőtt fel, hiszen szüleinek saját étterme van.
Rajong a zöldségekért és Édesanyja főztjéért. Bejárta Franciaországot, Írországot és Angliát, jelenleg a budapesti Bábel étterme séfje. Segítője Dezső kedvéért vágott neki a versenynek, mert ez volt az álma.
Mesélj nekem egy kicsit az életpályádról.
Jelenleg a Bábel étteremben vagyok séf. A szüleim éttermében kezdtem, Erdélyben a Vad Rózsák étteremben.
Fotó: Magyar Bocuse d’Or Akadémia (Designfood)
Ez az étterem mai napig működik?
Igen, lassan húsz éve. Szóval utána úgy döntöttem, hogy komolyan szeretném ezt a szakmát csinálni, így Franciaországba mentem az Ecole Gregoire Ferrandie szakács iskolába, ami az egyik legjobb. Onnan kihelyeztek egy három Michelin-csillagos étterembe L’Arpege-be Párizsba, 2011-ben. Akkor ez a világ 8. legjobb étterme volt, de most is benne van még a top 50-ben, ez az egyik kedvenc éttermem egyébként. Aztán úgy döntöttem, hogy hazamegyek és többet nem dolgozok Fine Dining vagy Michelin-csillagos étteremben.
Miért?
Franciákkal együtt dolgozni nagyon nehéz, napi 20-21 órát voltam talpon. Kemény megterhelés ez mind fizikailag, mind szellemileg. Nagyon leterhelő volt, én voltam a legrégebbi mikor eljöttem onnan.
Hogy kerültél ki Franciaországba?
Iskolán keresztül, mikor befejeztem, akkor mindenkit a képességének megfelelően kihelyeznek egy, kettő vagy három Michelin-csillagos étterembe vagy egy ötcsillagos szállodába. Nekem akkori osztályfőnököm azt mondta, hogy válasszak egy éttermet és oda mehetek. Én pedig ezt választottam. Nagyon tetszett, hogy zöldségekkel foglalkoznak, saját bio farmjuk is van. Az volt az álmom, hogy ott dolgozhassak. Utána hazamentem, 3-4 hónapot otthon dolgoztam a szüleim éttermében, de valami mégis hiányzott. Hiányzott a pörgés, az adrenalin. Így onnan kimentem Dublinba, Írország egyetlen két Michelin-csillagos éttermébe. Utána ismét hazajöttem, részt vettem egy profiknak megrendezett szakácsversenyen, ahol harmadik lettem. Majd Angliába mentem, ott egy vidéki egy Michelin-csillagos étteremen dolgoztam, a L’Ortolan-ban. Ez a második kedvenc éttermem volt, imádtam, főleg mert nem a fővárosban volt, hanem vidéken. Legutoljára pedig Gordon Ramsay-nél dolgoztam a Maze-ban.
Fotó: Magyar Bocuse d’Or Akadémia (Designfood)
Név: Veres István
Lakhely: Budapest-Kézdivásárhely
Hobbi: a konyha
Kedvenc étel: nagyon sok van, Édesanyám főztje a kedvencem
Kedvenc alapanyag: zöldségek
Tanulmányok: Kézdivásárhely Líceum, Egyetem Turisztika-Közgazdaság
A Bocuse d’Or magyar döntőjére hol és hogyan készülsz?
A METRO Gasztroakadémián gyakorlok, minden gondolatom a verseny körül forog, nem is nagyon alszom. Nekem ez az első ilyen versenyem. Ha valaminek nekifogok, azt komolyan szeretem csinálni. Minden nap gyakorlok, pihenőnap nélkül.
Ki lesz majd a segítőd a versenyen?
Szabó Dezső lesz a commis-m. Ő is a Bábelben dolgozik, másfél éve együtt, szóval jól össze vagyunk már szokva. Dezsőnek a hatására indultam egyébként, 14 éves kora óta ez az álma, nagyon elszánt srác, tényleg mindent belead. Egy évig rágta a fülem, és végül az ő kedvéért neveztem be.
Milyen a kapcsolatod a többi versenyzővel?
Az az igazság, hogy nem nagyon ismerem őket. A legutóbbi felkészülésen találkoztunk először. Nem rég vagyok itt Budapesten, másfél éve csak, és akkor is a Bábel konyhájában vagyok.
Ki vagy kik a példaképeid a szakmában?
A szüleim. Anyukámtól, nagymamámtól tanultam az alapokat.
„Ha valaminek nekifogok, azt komolyan szeretem csinálni.”
Gondolom hiányoznak, mennyire gyakran tudsz hazamenni?
Fotó: Magyar Bocuse d’Or Akadémia (Designfood)
Nagyon hiányoznak, persze. Azért is jöttem Budapestre, hogy közelebb lesznek majd, de hát sajnos annyival nincs közelebb, ugyan úgy félévente jutok csak haza. Remélem ez majd fog változni.
Szoktál otthon főzni?
Nem. Anyu főz, itt Budapesten meg egyáltalán nem.
Jönnek Neked szurkolni februárban a Bocuse d’Or-ra?
Az igazság az, hogy nem szeretném. Dezsőnek is mondtam, hogy minél kevesebb hozzátartozó legyen. Fontos mentálisan az szerintem, hogy ne legyenek itt, mert olyankor jobban izgul az ember. Próbálok nekik akkor még jobban megfelelni.
Mit vársz ettől a versenytől?
A döntőben mind a hatan azért megyünk, hogy nyerjünk. Aki nem azért megy, annak nincs itt a helye szerintem. Most már nem szabad elengedni. Szeretném megemlíteni itt, hogy nagyon hálás vagyok a Bábel tulajdonosának, hogy mellettem áll. Köszönöm neki.