A téli napok színes vitaminbombája: a retek

Ki gondolta volna, hogy a retek a téli időszak egyik leghatásosabb vitaminbombája? Pedig így van!

A retek a káposztafélék családjába tartozó élelmiszernövény, ismerhetjük kerti retek vagy réparetek név alatt is. Küllemét és fajtáját tekintve rendkívül sokféle alfajával találkozhatunk: külseje lehet kerekded vagy hosszúkás, hengeres formájú, héjának színe pedig a vöröstől kezdve a lilán és a sárgán át egészen a feketéig terjedhet (nem összekeverendő a céklával, a fekete retek ugyanis a nem szakavatott szemet könnyedén megtévesztheti). Méretét tekintve a legkisebb gumóktól egészen a kilós súlyú retekig minden típust felfedezhetünk.

Ezt a színes vitaminbombát gyakorlatilag bárki, szinte bármilyen körülmények között könnyedén termesztheti, mivel a retek viszonylag igénytelen növénynek számít, ami minden klímát jól bír, könnyen alkalmazkodik.

Magyarországon a legismertebb és legelterjedtebb fajta a hónapos- vagy vajretek, amely kicsi, kerekded és vöröses színű, illetve nem ritka a boltok polcain fellelhető jégcsapretek sem, amely hosszúkás, fehér színű és egészen lágy, selymes ízvilágú. Emellett a kissé csípősebb, szárazabb ízvilágú fekete retek is könnyedén beszerezhető kis hazánkban.

A retket nem csupán az íze kedvéért érdemes fogyasztanunk: remek értisztító hatással bír, javítja a vérkeringést, emellett pedig rendkívül magas A, B és C-vitamin tartalommal rendelkezik, a benne található folsav pedig a vas szervezetünkben való gyors felszívódását segíti. Mivel rosttartalma is magas, segít karban tartani az emésztőrendszer megfelelő működését, így a diétázók is kedvükre fogyaszthatják büntetlenül.

A retek már az ókorban is különösen nagy népszerűségnek örvendett: Kínában, Japánban, Délkelet-Ázsiában különösen kedvelték, nem egy esetben gyógyszerként funkcionált. Nem volt ismeretlen a Földközi-tenger térségében és a Nílus mentén sem, hiszen a piramis építésében részt vevő munkások étrendjének egyik alappilléreként tartották számon. Ekkoriban még vadon termő zöldségként volt ismeretes – a későbbiek során azonban, az ókori Görögország és a Római Birodalom idejében már elkezdték „háziasítani”, otthoni körülmények között termeszteni. Az ókori görögök egyenesen mennyi étekként tisztelték a retket, nem egy esetben arany másolatokat készítettek belőle, amelyet később felajánlottak isteneik számára.

A középkori műalkotások kevés pozitív jelzésértéket biztosítottak a retek számára, sokkal inkább a viszály és a veszekedés szimbólumává vált. Ez a lejtmenet egészen a tizenhatodik századig tartott, amikor is ez az ókoriak által különösképpen tisztelt élelmiszernövény eljutott Angliába, ahol felhasználási módozatait tekintve újonnan elismerték hatékonyságát: egyaránt használták a problémás bőr kezelésére, különféle vesét érintő megbetegedések gyógyítására, ahogyan általános immunerősítőként is egyre több szerepe jutott a háztáji tányérokon. Nem sok kellett ahhoz, hogy egy röpke évszázaddal később a retek Amerikába is eljusson.

Magyarországon a retek az egyik legelterjedtebb saláta alap- és kiegészítő. Roppanós belseje garancia a megfelelő ízre, míg fantáziadús, változatos külseje garancia a tányéron való megjelenés sokszínűségére. Mindemellett a retek fogyasztásának egyik legelterjedtebb módja egyben a legnagyszerűbb is: egy hagyományos vajas zsömle társaságában is szervírozhatjuk meghintve egy csipet durva szemű sóval – ezzel az egyszerű trükkel a gyerekek, vagy saját magunk téli vitaminadagját is könnyűszerrel biztosíthatjuk nap mint nap.