ízletes rákfélék
Akik szeretik konyhaművészetüket a tenger gyömölcseiből készült fogásokkal is megcsillogatatni, azok számára megkerühetetlen a norvég homár és a garnélarák. A homár aprócska rokonai, külösen a norvég homár, nagy népszerűségnek örvendenek.
A gyakran csak az olasz “scampi” néven emlegetett norvég homár szakácsok millióit inspirálja világszerte kulináris csodák elkészítésére. A hagyományos homár jelentősen karcsúbb és kisebb tetstvérét főleg az Atlanti-óceánból és az Északi-tengerből fogják ki, főként Írország, Skócia, Izland, Anglia és Franciaország partjainál. A norvég homár hosszú karmai kulináris szempontból jelentéktelenek, ezzel szemben a rákféle alsóteste nagyra értékelt csemegének számít. Kellemes, kissé édeskés íze még a gurmandokat is kielégíti, és mint ahogy a rákfélék többségénél, az íz főként a víznek a hőmérsékletén múlik, amelyben a rákféle él: minél hidegebb a víz hőmérséklete, annál finomabb a rákocska íze.
Mivel a norvég homár rettentő gyorsan romlik, így az abszolút frissességnek itt nagy szerepe van. A rákféle már gyakran közvetlenül kifogás után, a halászhajón a fazékba kerül. De akár előfőzött, akár friss a norvég homár, ez a rákféle rendkívül sokoldalúan használahtó fel a konyhában. Párolva majonézzel kínálható, de készíthető wokban, grillezve, főzve, olajban sütve, vagy pirítva olyan hideg vagy meleg előételekhez, mint például a ráksaláta vagy a rákkoktél. A legtöbb fogás készítésénél a rákocska farkát leválasztják a fejétől, és azokat levesekben, paellában vagy távol-keleti ételekben használják fel.
Norvég homár vagy garnélarák – a finom különbség
Páncéljukban megkülönbözetethetetlenek, attól megfosztva azoban könnyű különbséget tenni a két rákféle között. A norvég homárt nem nehéz felismerni hosszú, vékony karmairól. A fejétől megfosztott garnélarákot a farkáról lehet felismerni, amely a farkuszony felé kunkorodik. A norvég homár farka ezzel ellentétben ugyanolyan szélességű marad.
Garnélarák: ropogós finomság
Könnyű elkészíteni és örök kedvencek világszerte: az összes tengerből halásszák őket, és miután kifogták őket már nyersen lefagyasztják vagy megfőzik őket. A szakácsok választhatnak az egész vagy a fejétől megtisztított, illetve a páncélos vagy a páncél nélküli rák között. Kereskedelmi szempontból méretük szerint szortírozzák őket. Felhasználási módjuk éppen olyan sokoldalú, mint a norvég homáré és rengeteg előétel elengedhetetlen kellékei, például a tenger gyümölcseiből készült levesekben, szószokban, és salátákban.
