Napjaink argentin csodája: a malbec

A malbec napjaink visszafogottan jelenlévő kékszőlő fajtái közé tartozik.

Egy ősi legenda szerint a malbec szőlő egy magyar földműves által került Franciaországba, Bordeaux környékére, ezáltal lett meghatározó szőlőfajta évszázadokkal ezelőtt, Sőt, állítólag a bor elnevezését is a magyar földműves után kapta. Mivel rendkívül fagyérzékeny fajtáról beszélünk, nem is csoda, hogy az 1900-as évek derekén egy zordabb téli időszak elpusztította a termés jelentős hányadát a francia területeken. Ekkoriban indult el a dél-amerikai terjedése, amely azóta is megállíthatatlanul ível felfelé.

A malbec szőlő a szokásosnál is érzékenyebb a téli hidegekre, különösen sok napsütésre és viszonylag magas hőmérsékletre van szüksége ahhoz, hogy a szezon közepére tökéletesre érhessen.

A malbecből készült borok tannin tartalma áltában igen magas, intenzív ízvilágúak és rendkívül erős, mély árnyalatot öltenek. A fent említett fagyérzékenység okán a legtöbb területen másik szőlőfajtákkal, főként cabernet sauvignonnal és merlot-val párosítják, így ritkább esetekben kerül csak önmagában a polcokra. Az Egyesült Államokban például kizárólag cuvée-k előállításához használják. Többek között azért is nevezzük argentin csodának, mert az utóbbi évtizedekben Argentínából származnak azok a vörösborok, amelyek kifejezetten fajtaborként a malbecet állítják a középpontba. Természetesen a térség más országai – többet között Chile – is előszeretettel készítik. Mindemellett jelen van Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában is. Franciaországban elsősorban Cahor vidékén termesztik, itt azonban a terület 80 százalékán kizárólag a malbec-kel foglalkoznak.

A dél-amerikai és az európai malbec között igen nagy különbségekre bukkanhatunk az ízjegyek terén. Míg az argentin és chilei malbec borok erősen szedres, intenzíven fűszeres, telt jelleget mutatnak, addig francia társaik inkább fásabb, keményebb ízjegyekkel bírnak. A malbec minden esetben igen magas tannintartalommal rendelkezik, szárazabb érzetet hagyva maga után. Ez is azon okok közé tartozik, amelyek miatt a legtöbb bortermelő országban inkább cuvée alapként részesítik előnyben.

Mivel egy rendkívül testes, erőteljes vörösborról beszélünk, a hozzá felszolgált ételeinket is érdemes ehhez igazítanunk. Amellett, hogy már – a „hagyományos” szabályokat felrúgva – bizonyos vörösborokat ma bátran ajánlunk bármilyen könnyebb fogáshoz, a malbec esetében mégis a tradicionális vonalhoz ragaszkodnánk. Különösen jó választás lehet nehezebb fogások, steakek vagy más vöröshúsok, bárányfasírt mellé. Amennyiben a bárány mellett döntünk, ne féljünk a fűszerekhez nyúlni: egy kis feketebors, rozmaring, kakukkfű, majoranna vagy más erőteljesebb ízvilágú zöldfűszer tökéletes párosításhoz segíthet minket hozzá. A malbec szedres-fűszeres ízvilága remekül passzol étcsokoládés desszertekhez. Vigyázzunk azonban, hogy ne válasszunk 90-100%-os keserűcsokoládét, mert ebben az esetben a bor gyümölcsösebb arca helyett inkább a faforgácsosabb jellegét fogjuk kiemelni. A malbec tökéletes választás fagyos, hideg téli napokra, közös családi vacsorák megkoronázásához, így ne hezitáljunk sokat, ha az este során egy testesebb, szívmelengető élményben szeretnénk részesíteni szeretteinket.