Hellász ősi kedvence, a spárga
Bár a spárga csak az elmúlt néhány évben lett trendi zöldség, valójában már az ókorban is fogyasztották. És imádták is!
A közönséges spárga a spárgavirágúak rendjébe, azon belül is a spárgafélék családjába tartozó faj. Magyarországon a köznyelv gyakran nyúlárnyéknak, vagy csirágnak nevezi. Ez a növény évelő, mit több, akár 15-20 évig is képes elélni és teremni. Gyökérzete bojtos, amely raktározó és szívgyökerekből tevődik össze, ezzel biztosítva a spárga megfelelő tápanyagfelvételét. Végérvényben a növény megvastagodott hajtásai alkalmasak emberi fogyasztásra. A polcokon egyaránt találkozhatunk a fehér, a zöld és a lila spárgával, bár talán ez utóbbi fordul elő legritkábban. Még ritkább esetekben belefuthatunk egy negyedik típusba is, a vékony, zöldes árnyalatú thai spárgába.
A spárga rendkívül gazdag folsavban, A, B1, B2, C és E-vitaminokban, így nem is csoda, hogy az ókorban eleinte sokkal inkább gyógynövényként tekintettek rá. Gyógynövényként elsősorban vesetisztító hatásáról híresült el, mindemellett természetes vízhajtó is, ezáltal segítve a szervezet méregtelenítő és értisztító folyamatait, valamint támogatva a szív tehermentesítését és a keringési rendszer javítását. Egyes ókori feljegyzések szerint a spárga por alapú változata segít a fogfájás tüneteinek enyhítésében.
Már az óegyiptomi korban is termesztették: főként folyópartok, természetes vízforrások környezetében. Elsőként Hippokratész munkássága nyomán olvashattunk róla időszámításunk előtt 400 körül. Az asztalokra, étel gyanánt először az ókori rómaiak által került, ettől kezdve a spárga hírneve megállíthatatlan lett. Ugyan ezt a növényt már az ókorban is jól ismerték, sőt, a keresztes hadjáratok vitézei hoztak magukkal spárgamagokat, nagyobb mértékű termesztése úgy 3-400 éves múltra tekint csak vissza. Manapság a világ számos pontján termesztik ezt az Európában és Ázsiában egyaránt őshonos növényt.
Magyarországon a spárga szezonja meglehetősen rövid, általában április végétől június elejéig érhető el a boltok polcain. Meglepő módon a spárgafogyasztás Németországban a legjelentősebb, ugyanakkor Ázsia bizonyos részein – Japánban vagy Hongkongban például – szintén kiemelkedő népszerűségnek örvend. Legelső termelőként az USA-t tarják számon, legjelentősebb termelőjének pedig a mai napig Kína számít. Különösen fontos, hogy vásárláskor a megfelelő köteg spárgát válasszuk ki, másképpen egy életre kedvünket szegheti egy-egy rosszul vásárolt áru. Itt is, mint a legtöbb zöldségnél, érvényes a mondás, hogy a friss spárga a legjobb spárga. Próbáljunk minél karcsúbb, feszesebb, vékonyabb spárgát választani, a vaskos rönkök sokkal inkább hajlamosak a szálkásodásra. Amennyiben nem vagyunk biztosak a dolgunkban, úgy a legegyszerűbb, ha körmünkkel megnyomkodjuk a spárga sípját – amennyiben a külső héj feszes és roppanós, úgy nyugodt lélekkel hazatérhetünk a kiválasztott köteggel.
A spárga koleszterintartalma rendkívül alacsony, zsírtartalma teljes mértékben elhanyagolható. Mindazonáltal sok értékes aminosavat tartalmaz, miközben cukor- és kalóriatartalma rendkívül alacsony, így a diétázók is bátran beépíthetik az étrendjükbe. A spárga elkészítési módjainak lehetősége végeláthatatlan, ugyanakkor a legnépszerűbb párosítás kétségtelenül a spárga hollandi mártással. Ebben az esetben a tojássárgáját cayenne borssal, vajjal, és citromlével ízesítik, ezzel locsolják meg az ínycsiklandó zöldspárgát. Emellett azonban tökéletes kiegészítője lehet tésztamártásoknak, rizottóknak, salátáknak is.